Miért „nem kell” itthon a jó látványterv? - 1. rész

A profi látványtervre ugyanis Magyarországon is éppúgy megvan az igény a megrendelők részéről, mint bármelyik másik országban, valahogy mégis mindig úgy alakul, hogy sokkal gyengébb végeredmény születik, mint amilyen lehetne, illetve amilyet a megrendelő és a grafikus előzetesen megálmodtak. Ennek a hátterét igyekszünk feltárni ebben a két részes cikksorozatban.

 

Mielőtt azonban nekilátnánk okokat és összefüggéseket keresni, szeretném elmondani, hogy amikor megszületett a cikk ötlete a fejemben, teljesen másképp képzeltem a végeredményt, mint amilyen lett. A kutatást ugyanis olyan látványtervező grafikusok körében kezdtem, akik nem egy stúdió alkalmazottai, hanem maguk foglalkoznak az ügyfelekkel is. Ők pedig kendőzetlenül elém tárták napi tapasztalataikat a piaci helyzettel, a megrendelőkkel és a versenytársakkal kapcsolatban.

 

Lássuk tehát az első részben, mit gondolnak a grafikusok arról, vajon miért „nem kell” a jó látványterv itthon?

 

Nem a hozzáértő kapja meg a munkát

 

Ez a jelenség nem csak a grafika területén, hanem egyre több ipari szegmensben is megfigyelhető. Több oka is lehet annak, hogy egy adott projektet nem az kap meg, aki valóban alkalmas a feladat elvégzésére, ám minden ok a pénzre vezethető vissza.

 

A legnyilvánvalóbb ok a spórolás. Szeretné a megrendelő a lehető legolcsóbban megúszni a dolgot, ezért az sem riasztja vissza, ha emiatt olyan kompromisszumokat kell kötnie a minőség rovására, amik akár a teljes projekt sikerét veszélyeztetik. „Ezt a szomszéd gyerek is meg tudja csinálni feleennyiért.” - mondja a megrendelő, és csak a projekt végén derül ki, hogy nem tudta, de ekkor már nincs pénz arra, hogy egy valódi szakembert bízzunk meg a munkával.

 

A másik oka annak, hogy nem a hozzáértő kapja meg a munkát, még ennél is rosszabb. Amikor a megrendelő, vagy annak sokadik alvállalkozója helyzetbe szeretné hozni a rokont, vagy jó barátot, és természetesen szeretne némi pénzt is keresni a dolgon. Nem hiszem, hogy létezik, akinek ma Magyarországon be kell mutatni ezt a tendenciát. Ilyenkor a pénzek csúsznak ide-oda, jut mindenkinek egy kicsi. A grafikusnak is kicsi jut. Kicsi pénzért pedig csak kicsi szakértelem jár, ami a végeredményen meg is látszik. 

 

Nem kaptam eleget? Na várj csak...

 

Szorosan kapcsolódik a fenti témához. Amikor a munkát a fentiekkel ellentétben mégis egy hozzáértő csapat kapja meg, és nem a sógor, vagy szomszéd cége, aki fejben már el is költötte az érte kapott pénzt, akkor sajnos képesek egyesek ott keresztbe tenni a projektnek, ahol csak tudnak. Gyanúsítgatások, lejárató kampányok, szakmai szintű szőrszálhasogatás veszi kezdetét ekkor, ami jelentősen akadályozza az érdemi munkavégzést, és a határidők betartását.

 

Irreális elvárások

 

A megrendelőknek nem kell érteniük a látványtervezéshez, ez eddig rendben is van. Néhányan azonban ennek ellenére is azt hiszik, hogy értenek hozzá, és meggyőződésük, hogy a látványterv három gombnyomással létre is jön. Ez az egyik legveszélyesebb dolog, ilyenkor fordulhat ugyanis elő, hogy például olyan szűk határidőt szab a megrendelő, ami alatt fizikailag lehetetlen minőséget produkálni. Az is ebbe a problémakörbe tartozik, amikor a munkafolyamatok ismeretének hiányában olyan anyagot kér be a megrendelő utólag, aminek a szerződés értelmében el sem kellett készülnie. Vagy amikor a határidő letelte előtt két nappal lead az ügyfél „néhány” változtatni valót, mondván, hogy „úgyis gyorsan megvan, csak pár kattintás”. És természetesen ide sorolhatjuk azt is, amikor Pixar minőségű animációt szeretne a megrendelő két hét alatt, 3 emberrel.

 

Kommunikációs problémák

 

Szintén komoly probléma egy több lépcsős projektben, hogy általában nincs egy ember, aki kézben tartja a dolgokat. Ez gyakran vezet oda, hogy az építész cég az utolsó utáni pillanatban ad le anyagot a látványtervező cégnek, ami gyakran még használhatatlan is, vagy nehezen értelmezhető. A különböző fázisban dolgozók csak azzal törődnek, hogy a saját részük jó legyen, ezért aztán gyakran elmennek egymás mellett a kérések, elcsúsznak a határidők, és a végeredményen meg is látszik, hogy nem egységes.

 

A kommunikációs problémák körébe tartozik még az az eset is, amikor a megrendelő egyszer csak elérhetetlenné válik, a megadott kapcsolattartó pedig vagy nem tud semmit az egészről, vagy csak részinformációi vannak, és egyébként sem ár rá a látványtervezőkkel foglalkozni. 

 

Végszó

 

Valóságos panaszáradattal zúdítottak el a grafikus cégek dolgozói és a szabadúszó grafikusok, amikor a témát felvetettem nekik. A fenti cikkben igyekeztem a leggyakoribb problémákat összeválogatni közülük, de korántsem mindet. Talán úgy tűnik a fentieket olvasva, hogy ezek az emberek munkájukba belefáradt, elfásult, elkeseredett emberek, de szeretném leszögezni, hogy ez nem így van. Sokukat személyesen ismerve kijelenthetem, hogy munkájukat szerető, azt magas szinten űző szakemberek tapasztalataiból válogattam.

 

Azt azonban le kell szögezni, hogy a fenti problémákért nem okolhatók pusztán a megrendelők, bőven tetten érhető ugyanis a grafikusok felelőssége is a dologban. A sorozat következő részében őket vesszük elő.

A második rész már elérhető, ide kattintva: 2. rész

 

Demeter Kornél

 

A kép forrása: http://xoio.de/en/weekend-retreat-curve-house-archviz